Az első rész óriási siker lett, el kellett készülnie a második epizódnak is. Jobb grafika, több ötlet, még viccesebb játékmenet a LEGO Star Wars 2-ben.
Nem kétséges, hogy aki kitalálta a LEGO Star Warst, az súlyosan beteg. Az ilyenek szoktak kisállatokat botokkal átszúrni. Szerencse, hogy ez az alak nem genetikusnak ment, mert a világegyetem legförtelmesebb teremtményeit gyártaná futószalagon. Meg akkor kevesebbek lennénk a játéktörténelem egyik legemlékezetesebb darabjával.
Nem kétséges, hogy aki kitalálta a LEGO Star Warst, az súlyosan beteg. Az ilyenek szoktak kisállatokat botokkal átszúrni. Szerencse, hogy ez az alak nem genetikusnak ment, mert a világegyetem legförtelmesebb teremtményeit gyártaná futószalagon. Meg akkor kevesebbek lennénk a játéktörténelem egyik legemlékezetesebb darabjával.
Egyensúly
A LEGO Star Wars II nem jár be új utat, valójában az első részt [1] készítették el újra a programozók, csak más a sztori, jobb a grafika, meg több a játéklehetőség. Sok új ötlettel nem találkozunk, viszont kiderül, hogy jó poént bármennyiszer el lehet sütni.
A játék elődjéhez hasonlóan végtelenül komoly és röhejes egyszerre. Felcsendül az ismert dallam, az ismert főcím, réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban, a történet sárga vázlata eltűnik az űrben. Úgy szorongatjuk a billentyűzet gombjait, mint a lézerkard markolatát. Elszántak vagyunk, az erő a mi oldalunkon, ez tiszta harc lesz, de halálig tart.
Aztán megjelenik a fröccsöntött Leia, a kis műanyag hajával, az ormótlan testformájával, és kiszakad belőlünk a nevetés. A hercegnő előtt apró LEGO-darabkák, a mindenféle eszközhasználathoz szükséges j-gombot lenyomva Leia egymásra pakolja a kockákat. A hangkíséret fantasztikus, gyönyörű, ahogy egymásba pattannak a műanyag elemek, a hercegnő mozgáskultúrája meg annyira röhejes, hogy pakolás közben újra elnevetjük magunkat.
Átváltunk, a szobából inkább a másik karaktert, a férfit irányítva törünk ki. Elővennénk a lézerfegyvert, de a katona csak az üres markát húzza elő a nadrágjából. Újabb röhögés. Keresni kezd, végül az egyik zsebében megtalálja a fegyvert, irány az ajtó. A katona futkározás helyett úgy ugrál, mint egy kislány a mezőn, aki mosolyból és szivárványból sütött tortát evett. Állati kacaj.
Aztán csata jön, ez viszont már komolyabb: lézersugarak mindenfelé, de párducugrással kikerüljük őket. Komoly tűzerő a másik oldalon, izgalom, lövöldözés, aztán mindennek vége: a halott ellenség olyan viccesen esik darabjaira, hogy újra jöhet a röhögés.
A LEGO Star Wars II nem jár be új utat, valójában az első részt [1] készítették el újra a programozók, csak más a sztori, jobb a grafika, meg több a játéklehetőség. Sok új ötlettel nem találkozunk, viszont kiderül, hogy jó poént bármennyiszer el lehet sütni.
A játék elődjéhez hasonlóan végtelenül komoly és röhejes egyszerre. Felcsendül az ismert dallam, az ismert főcím, réges-régen, egy messzi, messzi galaxisban, a történet sárga vázlata eltűnik az űrben. Úgy szorongatjuk a billentyűzet gombjait, mint a lézerkard markolatát. Elszántak vagyunk, az erő a mi oldalunkon, ez tiszta harc lesz, de halálig tart.
Aztán megjelenik a fröccsöntött Leia, a kis műanyag hajával, az ormótlan testformájával, és kiszakad belőlünk a nevetés. A hercegnő előtt apró LEGO-darabkák, a mindenféle eszközhasználathoz szükséges j-gombot lenyomva Leia egymásra pakolja a kockákat. A hangkíséret fantasztikus, gyönyörű, ahogy egymásba pattannak a műanyag elemek, a hercegnő mozgáskultúrája meg annyira röhejes, hogy pakolás közben újra elnevetjük magunkat.
Átváltunk, a szobából inkább a másik karaktert, a férfit irányítva törünk ki. Elővennénk a lézerfegyvert, de a katona csak az üres markát húzza elő a nadrágjából. Újabb röhögés. Keresni kezd, végül az egyik zsebében megtalálja a fegyvert, irány az ajtó. A katona futkározás helyett úgy ugrál, mint egy kislány a mezőn, aki mosolyból és szivárványból sütött tortát evett. Állati kacaj.
Aztán csata jön, ez viszont már komolyabb: lézersugarak mindenfelé, de párducugrással kikerüljük őket. Komoly tűzerő a másik oldalon, izgalom, lövöldözés, aztán mindennek vége: a halott ellenség olyan viccesen esik darabjaira, hogy újra jöhet a röhögés.
Régi barátok
A második rész tökéletesen egyensúlyoz a kaland meg a móka között, gyakorlatilag folyamatosan jelen van mind a kettő, miközben a játékmenet izgalmasabb, mint amilyennel az első LEGO Star Warsban találkoztunk. Akadnak logikai feladványok, de ezek hálásan egyszerűek, az akciók pörgősek, ráadásul rengeteg járművet használhatunk. Igen, beülhetünk a műanyag X-wingbe, és szarrá bombázhatjuk a Halálcsillagot.
A háttértörténetet a három középső rész szolgáltatja, tudják, az a három, amit először vettek fel. Ennek megfelelően találkozunk az összes régi jó cimborával: Skywalkerrel, Han Solóval, Darth Vaderrel, a robotokkal meg az összes fontos helyszínnel, és járművel.
És ehhez jön hozzá a LEGO, ami amúgy is a legkúlabb játékbrand a világon. Ha lenne játékprogram, amiért fizetnék, ez lenne az. De nincs.
LEGO Star Wars 2
Komoly csaták, ormótlan röhögések, pörgős játékmenet, elődjéhez hasonlóan az imádnivaló kategóriát erősíti. Jöhet a harmadik rész.
A második rész tökéletesen egyensúlyoz a kaland meg a móka között, gyakorlatilag folyamatosan jelen van mind a kettő, miközben a játékmenet izgalmasabb, mint amilyennel az első LEGO Star Warsban találkoztunk. Akadnak logikai feladványok, de ezek hálásan egyszerűek, az akciók pörgősek, ráadásul rengeteg járművet használhatunk. Igen, beülhetünk a műanyag X-wingbe, és szarrá bombázhatjuk a Halálcsillagot.
A háttértörténetet a három középső rész szolgáltatja, tudják, az a három, amit először vettek fel. Ennek megfelelően találkozunk az összes régi jó cimborával: Skywalkerrel, Han Solóval, Darth Vaderrel, a robotokkal meg az összes fontos helyszínnel, és járművel.
És ehhez jön hozzá a LEGO, ami amúgy is a legkúlabb játékbrand a világon. Ha lenne játékprogram, amiért fizetnék, ez lenne az. De nincs.
LEGO Star Wars 2
Komoly csaták, ormótlan röhögések, pörgős játékmenet, elődjéhez hasonlóan az imádnivaló kategóriát erősíti. Jöhet a harmadik rész.
