A LEGO játékcég és a Ferrari bejelentette, hogy együttműködnek egy játéksorozat kifejlesztésében. Elsőként már 2004-ben piacra dobnak egy LEGO Ferrari Forma-1-es termékcsaládot, valamint Michael Schumacher és Rubens Barrichello minifigura-készletet.
2004. július 17., szombat
2004. július 9., péntek
1000Steine-Land 2004
Biztos sokan látták már Lala és Zwack Ferrari mozaikját. A mozaik a 2003-as berlini TSL kiállításon debütált, azóta - legalábbis a LEGO-s körökben - méltán híresek alkotói. Időközben megalakult a MALUG, így 2004-ben én is velük tartottam, hogy tovább öregbítsük hazánk hírét, illetve jól bespájzoljunk kedvenc hobbink nélkülözhetetlen kellékeiből. Lala és Zwack egy zseniális tervvel készült a 2004-es kiállításra: egy mozaikot a kiállítás ideje alatt raktunk ki.
Indulás
A mozaik-terv szándékosan kisebb és csak szürkeárnyalatos volt, hogy egyszerűbb legyen beszerezni az hozzávalókat, és az összerakás is sokkal gyorsabban történjen. Így sokkal kevesebb alkatrész közül kellett válogatni, hiszen csak öt árnyalatot használt a kép. (Fekete, Sötétszürke, Szürke, Világosszürke, Fehér.) A Világosszürke szín csak a mozaik készletekben található meg, ráadásul csak 1x1-es méretben, ezért közel 20e darabra volt szükség a kép megépítéséhez. Indulás előtt még gyorsan leellenőriztük, hogy minden alkatrész megvan, és próbáltuk megjegyezni, hogy miből kell majd még vásárolni az építés előtt. Szendvicseket készítettünk, felmarkoltunk pár CD-t, és este 9 után nekivágtunk az út első szakaszának: irány Berlin!
Út Berlinbe
Az úton sok érdekes nem történt: tankoltunk, matricát vettünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. Sajnos alaposan rákezdett az eső, és attól tartottunk, hogy végig ilyen lesz az időjárás. Szlovákián és Csehországon keresztül végül eljutottunk Mémetországba. Végül jó félnapi autókázás után megérkeztünk Berlinbe.
Az első nap
Megérkeztünk a szállodába, és belestünk a kiállításnak helyet adó terembe is. Bejelentkeztünk, majd kértünk a szervezőktől egy asztalt, a mozaiképítéshez. Gyorsan végignéztük a kiállítást, vettünk pár alkatrészt a helyszínen ideiglenesen felállított bolhapiacon. Persze a használt alkatrész itt is használt alkatrész, aki igényes, annak itt is sokat kellett válogatni, mire megtalálta a tucatnyi egyforma alkatrész közül a legszebbet. Nem egy olyan alkatrészt kaptam, amit éveken keresztül sem sikerült felhajtanom itthon. Délután pihenésképpen beautóztunk a belvárosba, nézelődtünk, sétáltunk, ettünk, és papírrepülőt dobáltunk a Reichstag előtt. Este már nem történt semmi, korán lefeküdtünk, hogy kipihenjük magunkat.
A második nap
A második napon egy kis bolhapiaci válogatás és további nézelődés után nekiálltunk a mozaik összeépítésének. Sajnos csak egy eredeti tervrajzunk volt, és két fénymásolat, ami megnehezítette a munkánkat. Ráadásul mindenki 2 papír alapján dolgozott, mivel a mozaik szélesebb volt, mint egy A3-as lap. A két-két lapot össze is kellett volna ragasztani, de ezt elmulasztottuk, emiatt párszor azt hittem, hogy egy sorral elcsúsztam, és vissza kell bontani a munkám egy részét, de aztán kiderült, hogy csak a papírok csúsztak el egymáson. Lalának közben sikerült beszereznie a hiányzó alkatrészeket is. Amit nem kaptunk, azt több kisebb, de azonos színű alkatrészel pótóltuk. Az építés alatt rengetegen odajöttek az asztalhoz, kérdezgettek, ámuldoztak, sőt, sokan segítettek is az összeállításban. Volt, akit több órán keresztül kitartott, annyira élvezte a dolgot. Az egyik lelkes segítőnk például El Caracho volt. Délután felszedelődzködtünk, búcsút mondtunk Berlinnek és a kiállításnak, és elindultunk Lipcsébe, ahol Lala átvette egyik ottani barátjától a 10030-as Csillagrombolót, amit ISD helyett következetesen ISDN-nek hívott. Egyébként méretre van is akkora, mint egy ISDN alközpont. A hatalmas doboz többnyire az én ölemben volt, azt hittem, a térdem a végére behorpad az ISD súlya alatt. Itt nem maradtunk sokáig, folytattuk utunkat Günzburg felé. Pár órát szunyókáltunk még a kocsiban, mert hamarosan kezdődött a harmadik nap.
A harmadik nap
Kis pihenés után igyekeztünk, hogy már nyitásra a bejáratnál legyünk. Ez annyira jól sikerült, hogy kb. 2 órával nyitás előtt érkeztünk. Miénk lett a legjobb parkolóhely, de sajnos árnyékot adó fa nem volt a közelben. Mikor végre kinyitott a pénztár, gyorsan megvettük a jegyeket, és vártuk a kapuk nyitását. A nyitás egy kis show keretében történit: zene szólt, kicsit hergelték a tömeget (Kezeket a magasba!), visszaszámláltak, majd a kinyitották a kapukat. Volt aki felpattant a korlátra, hogy a kapu piros jelzését zöldre állítsa. Bevallom férfiasan, engem annyira mélyen érintett ez a kis közjáték - hiszen egyik legnagyobb gyerekkori álmom vállt valóra, amikor beléptem egy LEGOLAND parkba - hogy elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, majd azon nyomban elköltöttem kb. 600 Euro-t. Persze kicsit körül is néztünk, főleg a Miniland szigeteket csodáltuk meg, elvégre a különféle játszótereket, körhintákat sajnos már kinőttük. Fájó szível vettünk búcsút a parktól, beültünk a kemencévé forrósodott kocsiba, és nekivágtunk a hazafelé tartó útnak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)