Ha az ember éppen Svédországba tart, érdemes egy kis kitérőt tenni Dánia felé. Persze az sincs kizárva, hogy az ember épp Dániába tart... Akár így, akár úgy, ha gyerekkel vagyunk (vagy nem, de azért ráérünk egy kicsit), Billundot semmiképpen sem érdemes kihagyni.
Billund amúgy egy jellegzetes - a vadregényes tájak, romantikus kastélyok szerelmesei számára "jellegzetesen jellegtelen" - dán kisváros: tiszta, csendes, nincs közel semmihez, és nincs benne semmi rendkívüli. Ha csak az nem, hogy ennek a legfeljebb törökbálintnyi településnek saját nemzetközi repülőtere van, Ferihegyét közelítő forgalommal. Hogy minek jön ez a sok ember ide? Azért, mert itt működik a LEGO cég, és itt üzemel a világ talán legizgalmasabb játszótere, a Legoland.
Az ember megérkezik 12 órás vezetés (szerencsésebbek kétórás repülés) után. Rendőrnek öltözött egyetemisták mókás palacsintasütőkkel beterelik egy futballpályányi parkolóba (repülős érkezés esetén persze nem), aztán megindul a tömeggel LEGO ország felé, s közben azon morfondírozik: hogyan fog ez a végeláthatatlan embersor beférni abba a pici "országba"? Aztán kifizeti a jegyet a családnak (sajnos nem túl nagy a gyerekkedvezmény), és már be is léphet az elvarázsolt mesevilágba. Az első meglepetés, hogy a meseország nem is olyan kicsi: többszöröse a budapesti Vidám Parknak, és olyan ügyesen, zegzugosan van berendezve, hogy még nagyobbnak látszik (én például máig sem tudom, hogy sikerült-e körüljárnom). A második, hogy nem is egy ország, hanem legalább tucatnyi: van itt Hollandia, Franciaország, Anglia, Svédország, Dánia - a jellemző épületekkel, fákkal, állatokkal, járművekkel, természetesen csupa műanyag építőkockából. Azután vannak még további meglepetések: például, hogy nem minden LEGO-ból készült - hogy mást ne mondjak, vannak itt hús-vér figurák, fából épült kalózvárak, deszkahidak, kőből faragott sziklák is - és nem csak gyerekek játszanak benne.
A nagy ötlet - a játéké és a játékbirodalomé is - egy bizonyos Godtfred Kirk Christiansentől származik. A krónikások szerint a vállalat eleinte fában utazott, az első műanyag játékát - egy szétszedhető-összeszerelhető traktort - a második világháború után készítette el, és 1949-ben piacra dobta az első egymáshoz illesztett műanyag építőkockákat. A 60-as években az építőjátékot már 140 ország legalább hatvanezer kereskedője forgalmazta. Ilyenformán a 120 ezer négyzetméteres, évi 1,5 millió látogatót vonzó Legoland egyfajta marketingeszköznek is felfogható: aki itt megfordul, bizonyára más szemmel nézi majd a dán gyökerű, de mára nemzetközivé lett játékot is.
Az ember megérkezik 12 órás vezetés (szerencsésebbek kétórás repülés) után. Rendőrnek öltözött egyetemisták mókás palacsintasütőkkel beterelik egy futballpályányi parkolóba (repülős érkezés esetén persze nem), aztán megindul a tömeggel LEGO ország felé, s közben azon morfondírozik: hogyan fog ez a végeláthatatlan embersor beférni abba a pici "országba"? Aztán kifizeti a jegyet a családnak (sajnos nem túl nagy a gyerekkedvezmény), és már be is léphet az elvarázsolt mesevilágba. Az első meglepetés, hogy a meseország nem is olyan kicsi: többszöröse a budapesti Vidám Parknak, és olyan ügyesen, zegzugosan van berendezve, hogy még nagyobbnak látszik (én például máig sem tudom, hogy sikerült-e körüljárnom). A második, hogy nem is egy ország, hanem legalább tucatnyi: van itt Hollandia, Franciaország, Anglia, Svédország, Dánia - a jellemző épületekkel, fákkal, állatokkal, járművekkel, természetesen csupa műanyag építőkockából. Azután vannak még további meglepetések: például, hogy nem minden LEGO-ból készült - hogy mást ne mondjak, vannak itt hús-vér figurák, fából épült kalózvárak, deszkahidak, kőből faragott sziklák is - és nem csak gyerekek játszanak benne.
A nagy ötlet - a játéké és a játékbirodalomé is - egy bizonyos Godtfred Kirk Christiansentől származik. A krónikások szerint a vállalat eleinte fában utazott, az első műanyag játékát - egy szétszedhető-összeszerelhető traktort - a második világháború után készítette el, és 1949-ben piacra dobta az első egymáshoz illesztett műanyag építőkockákat. A 60-as években az építőjátékot már 140 ország legalább hatvanezer kereskedője forgalmazta. Ilyenformán a 120 ezer négyzetméteres, évi 1,5 millió látogatót vonzó Legoland egyfajta marketingeszköznek is felfogható: aki itt megfordul, bizonyára más szemmel nézi majd a dán gyökerű, de mára nemzetközivé lett játékot is.
Terjeszkedik egyébként a Legoland is, van már ilyen szórakoztatópark Angliában és Kaliforniában, sőt május 17-e óta itt a "szomszédban", a németországi Grünzburgban (München mellett). A billundi vállalkozás ugyanis várakozáson felül sikeresnek bizonyult: nemcsak a gyerekek kedvelték meg, hanem az eleinte csak ímmel-ámmal, kísérőként érkező tinik, sőt a felnőttek is rákaptak a közös játékra (ma már jelentős számban érkeznek gyermek nélküli látogatók, mindenekelőtt Japánból és más távoli országokból).
Azt mesélik, hogy a vállalat itteni központjában az igazgatótanács tárgyalószobájának asztalán egy hatalmas kosárban legókockák pihennek, kreativitásra ösztönözve a bizonyára meg-megfáradó menedzsereket. Ötletekben így nincs is hiány: Billundban például - összesen 46 millió kocka felhasználásával - megformálták már a világ leghíresebb építményeit: a New York-i Szabadságszobrot (1400000) kockából, az Eiffel-tornyot, a Fehér Házat és még sok egyebet. De van itt például egy szafaripark LEGO ból kirakott valósághű afrikai állatokkal, amelyek között kis LEGO vonat szállítja a közönséget. Ha pedig már jojózik a szemünk a kockáktól, megtekinthetjük, amint a kosztümös "személyzet" néhány tagja megküzd egymással a kalózvárban, a vesztest pedig kilökik az ablakon, hogy lehűtse magát a mesterséges tó vizében.
Estefelé, mikor összeszedjük a gyerekeket a park jobbnál jobb rejtekhelyeiről, elcsomagoljuk a fényképezőgépet, és bekapjuk az utolsó, otthonról hozott falatokat (kapun belül az ételárak nem igazán a mi pénztárcánkhoz igazodnak), gondoljunk arra: miközben gazdagabbak lettünk egy élménnyel, mi is hozzátettünk egy téglát a folyamatosan épülő LEGO birodalomhoz.
Azt mesélik, hogy a vállalat itteni központjában az igazgatótanács tárgyalószobájának asztalán egy hatalmas kosárban legókockák pihennek, kreativitásra ösztönözve a bizonyára meg-megfáradó menedzsereket. Ötletekben így nincs is hiány: Billundban például - összesen 46 millió kocka felhasználásával - megformálták már a világ leghíresebb építményeit: a New York-i Szabadságszobrot (1400000) kockából, az Eiffel-tornyot, a Fehér Házat és még sok egyebet. De van itt például egy szafaripark LEGO ból kirakott valósághű afrikai állatokkal, amelyek között kis LEGO vonat szállítja a közönséget. Ha pedig már jojózik a szemünk a kockáktól, megtekinthetjük, amint a kosztümös "személyzet" néhány tagja megküzd egymással a kalózvárban, a vesztest pedig kilökik az ablakon, hogy lehűtse magát a mesterséges tó vizében.
Estefelé, mikor összeszedjük a gyerekeket a park jobbnál jobb rejtekhelyeiről, elcsomagoljuk a fényképezőgépet, és bekapjuk az utolsó, otthonról hozott falatokat (kapun belül az ételárak nem igazán a mi pénztárcánkhoz igazodnak), gondoljunk arra: miközben gazdagabbak lettünk egy élménnyel, mi is hozzátettünk egy téglát a folyamatosan épülő LEGO birodalomhoz.
