Világszerte megemlékeztek a dán játékgyár alapításának hetvenötödik évfordulójáról. Budapesten október végén, egy bevásárlóközpontban ünnepelték a jeles eseményt.
A minden idők legnagyobb hazai LEGO-kiállításaként beharangozott rendezvényen nem sokat tudhattunk meg a gyár történetéről, a rendezők - teljes joggal - elsősorban gyerekek kedvében jártak el, s játszóházban gondolkodtak. A legújabb modellek és készletek mellett LEGO-kockákkal megrakott asztalok várták a kicsiket, de autóverseny-pálya, kisvasút, vetítőterem, sőt még számítógépes szakasz is a rendelkezésükre állt.
Mindez teljesen ingyen, bár ez csak addig tűnt remek gesztusnak, míg a helyszínre érkezett a gyanútlan látogató. A vártnál nagyobb érdeklődés miatt ugyanis többórás várakozás után lehetett csak belépni - a végén már időpontokat kaptak a vendégek, mikor jöhetnek -, ezért az önfeledt játszadozás helyett sokaknak csak a pityergésre (szüleiknek a káromkodásra) futotta. Néha még akkor is, ha sikerült bejutniuk, hiszen a legtöbb játék megközelíthetetlen volt. Vigasznak maradt a nézelődés vagy a közös fotózás Shaq O'Neillel, akit életnagyságban állítottak ki, ki tudja, hány barna elemet felhasználva. A jeles kosárlabdázó - kissé elnagyolt, bár kétségtelenül hatásos - jelenléte persze elsősorban azt bizonyította, hogy LEGO-kockákból bármi (bárki) létrehozható. A kiállított tárgyak között azonban voltak kevésbé karikaturisztikus építmények is. Láthattuk például a Lánchidat a Clark Ádám térrel és a Siklóval, másutt egy Combino rótta köreit, de Albert Einstein fotóra emlékeztető képmását is felfedezhettük. Csakhogy ezeket a műveket nem lehet készletben megvásárolni, sőt nem is gyerekszobákból származnak. Alkotóik komoly felnőttek, akik a LEGO-zásra mint a legizgalmasabb szabadidős tevékenységre tekintenek, megteremtve ezzel egy sajátos szubkultúrát. Ahogy ők mondják, szerencséjük volt, hogy sikerült átvészelniük a sötétség korát (dark ages), s néhány éves, akár évtizedes kimaradás után ismét felfedezhették maguknak gyermekkoruk kedvencét.
Azt a játékot, ami a XX. század tán leghatásosabb eszköze volt a gyermeki kreativitás fejlesztésére, s amivel Dánia - Andersen után immár másodszor - a gyerekszobák legfontosabb beszállítója lett, s amely nem mellesleg a világ egyik meghatározó márkájává, a legjelentősebbek közé tartozó multinacionális céggé vált. A kezdetek mégis inkább a nagy dán mesemondó tollára illenek.
A legenda szerint egy szegény, özvegy cipész úgy próbált árvái kedvében járni, hogy kivágta a kertjében álló diófát, ebből barkácsolt számukra összerakhatós játékokat a karácsony közeledtével, melyekbe - afféle üzenetként - a leg godt (játszani jó) szavakat véste. A játékok azonban nemcsak a gyerekeknek okoztak örömet, de alkotójuknak is, aki úgy gondolta, variábilis találmányával nagyobb sikereket is elérhet. Felkerekedett, és meg sem állt a királyi udvarig, ahol a kis trónörökös kitörő lelkesedéssel fogadta az új játékszereket, az uralkodó pedig busás honoráriummal hálálta meg a gesztust. A cipész vagyonos emberré vált, minden dán gyerkőc ezt a játékot szerette volna megkaparintani, de ő nem érte be ennyivel, újabb és újabb ötleteket valósított meg, s hosszú évek szorgalmas munkájával sikerült az egész világot meghódítania.
A közismert történetből csupán annyi igaz, hogy a LEGOalapítójához, az egyébként asztalos Ole Kirk Christiansenhez valóban nem volt kegyes a sors, legalábbis ami a kezdeteket illeti. Faházban, tetőszerkezetben, bútorban és létrában utazott, ami szerény megélhetést biztosított számára. 1924-ben leégett a műhelye (tán a kis gyufaáruslány keze volt a dologban?), Christiansen újat épített, de mire talpra állt volna, beköszöntött a gazdasági válság. Hogy csökkentse a költségeket, termékeinek prototípusát miniatűr méretben készítette el, amiket a legnagyobb meglepetésére gyerekjátékként kezdtek vásárolni. 1932-ben Christiansen már kizárólag a kicsik piacára dolgozott, két évvel később adta a cégnek a LEGOnevet, ami valóban a "leg godt" rövidítése, első nagy sikerét pedig jojóival érte el. Ekkor még szó sem volt egymáshoz passzoló építőelemekről, a LEGO legfeljebb annyiban különbözött a hasonló európai műhelyektől, hogy Christiansennek mindig akadt olyan ötlete, ami megmentette a céget a csődtől. Például a jojóláz lecsengése után nem esett kétségbe a fölösleges raktárkészlet miatt, a gurigákat szétszedte, s játékautó-kerékként hasznosította őket.
A legnagyobb húzása mégis az volt, hogy 1947-ben, miután hozzájutott a brit Hilary Harry Fisher Page találmányához - a műanyagból készült, összeilleszthető játékkockákat az angol Kiddicraft cég gyártotta "Self-locking bricks" néven -, felismerte a benne rejlő lehetőségeket. Két évvel később már a piacon volt a Kiddicraftéval szinte megegyező LEGO-konstrukció, ami azonban egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a forgalmazók úgy vélték, a műanyag játékok sohasem válthatják fel a hagyományos, fából készült építőkockákat. Még akkor sem, ha azokat - az összeilleszthetőségük miatt - sokkal nehezebb lerombolni. Ole Kirk Christiansen és cégvezetőtársává előlépett fia, Godtfried azonban továbbra is hitt a műanyagban, s az idő őket igazolta. Számos nekibuzdulás után 1958-ban készült el a ma is ismert LEGO-kocka, amelynek csupán az anyaga változott (az is csak egyszer, 1964-ben, amikor a cellulóz-acetátról áttértek a strapabíróbb ABS-műanyagra) az elmúlt fél évszázadban, mérete, szerkezete nem. S a LEGOvilágsikerének éppen ez a titka. Noha Christiansenék egyre bővülő készleteket forgalmaztak (1960-ban jelentek meg a kerekek, 1966-ban a vasúti elemek, 1974-ben a "minifig"-nek nevezett emberkék), ennél sokkal lényegesebb a szettek "átjárhatósága", vagyis hogy minden LEGO-alkatrész valamilyen módon összekapcsolható egy másikkal, aminek nyomán tényleg csak a fantázián múlik, mi készülhet belőle. Reggelig sorolhatnánk, hogy az elmúlt évtizedekben hányféle újdonsággal állt elő a cég, s hogyan vált a világ legismertebb játékgyártójává, ám abban biztosak lehetünk, a LEGO"a lehetőségek határtalanságának" köszönheti, hogy sok-sok felnőttet is meghódított, akik egyszerűen AFOL-nak (Adult Fan of Lego), hívják magukat, s klubokban, internetes fórumokon vagy éppen magányosan hódolnak szenvedélyüknek.
"Harmincévesen kezdtem el újra legózni, előbb csak a gyermekeimmel, majd egyre gyakrabban egyedül. Teljesen megdöbbentett, hogy amikor az interneten utánanéztem a dolognak, kiderült, mekkora rajongótábora van a LEGO-nak a felnőttek körében is" - mondja Kostyán Ákos, a budapesti kiállítás Combinójának alkotója, a legnagyobb hazai LEGO-klub, a MALUG (Magyar Lego Users Group) alapítója, aki hét év alatt eljutott oda, hogy ma már szinte mindenre úgy tekint, vajon modellezhető-e LEGO-elemekből. Kostyán szerint nincs lehetetlen, a modellezés voltaképpen "fordítási gyakorlat", a kiszemelt tárgyat alkatrészekben kell látni, ami persze igen bonyolult is lehet.
"De éppen ettől izgalmas! A Combino elkészítése addig nem okozott különösebb fejtörést, amíg a külsejével foglalkoztam. A mérete nyilvánvalóan LEGO-emberkéhez illeszkedő léptékű kellett, hogy legyen. Van egy virtuális tervezőprogramom, ennek segítségével kiszámítottam, milyen alkatrészekre van szükségem, majd elkészítettem a különféle komponenseket, például az ajtókat, majd az egészet összeillesztettem. Az igazi fejtörést a vezetőfülke kialakítása okozta, ami sokkal aprólékosabb munkát igényelt. 24 órával a kiállítás megnyitása előtt még nem tudtam, hogyan oldom meg a problémát, de a végén csak rátaláltam a kulcsra. Persze nem mindig ilyen egyszerű a modellezés. Sokszor kompromisszumokat kell kötni, s hozzá kell nyúlni reszelővel, ollóval, késsel a LEGO-alkatrészekhez, bár ez az 'ortodoxok' szerint szentségtörés."
Amit Kostyán Ákos és társai művelnek, a legózás csúcsát jelenti, más AFOL-ok csupán gyűjtők vagy amatőr filmesek, akik a leggyakrabban legendás hollywoodi jeleneteket örökítenek meg. (Különösen a Csillagok háborúja mozgatja meg az alkotók fantáziáját.) A youtube.com-on több mint 46 000 találatra bukkantunk, amikor a LEGO-t írtuk a keresőbe. Számos magyar produkciót is felfedeztünk, köztük olyat is, amely a tavalyi tévészékházostromot örökítette meg. A játék persze a profik figyelmét sem kerülte el. Michel Gondry például a White Stripes dalára készített videoklipet, amióta pedig Zbigniew Libera 1996-ban elkészítette a sokak által botrányosnak tartott haláltáborát, a legózás már-már képzőművészeti irányzatnak is számít. Igaz, Libera műve mellett legfeljebb Brendon Powell Smith a Bibliát megörökítő Brick Testamentje vált közismertté.
- legát -
