A korábbi TSL rendezvényeken szerzett tapasztalataink alapján egyértelmű volt, hogy 2006-ban is ott a helyünk. Heten vágtunk neki az útnak, ha nem számítjuk Zoli szüleit. Látogatásunk részleteit előre letárgyaltuk a szervezőkkel, bár a szállást saját magunk intéztük. Tibicsoki talált egy olyan szállodát, ami egyrészt közel volt a kiállításhoz, másrész az árai nem személyekre, hanem a szobákra vonatkoztak. Többen MOC-okkal egyetemben indultunk útnak, csak Abzsu jött üres kézzel. A berlini kiállítás színvonala meglehetősen magas, de már éreztünk magunkban annyi önbizalmat, hogy ki merjünk állni saját alkotásainkkal. Mindenkinek sikerül elérnie az építés terén kitűzött célokat. Kofeju és Multipla befejezte a Lánchíd-Sikló-Alagút diorámát, Zoli megépítette a daruját, Tibicsoki véglegesítette a tanácsháza tetejét, én is megbírkoztam a Combino vezetőfülkéjének kialakításával.
Indulás
A társaság három csoportra oszlott. Én Tibicsokival és Renivel utaztam, Multipla Kofejuvel együtt jött, végül Abzsu és Zoli alkotta a harmadik csoportot. Tibicsokiékkal a kiállítást megelőző nap estéjén indultunk útnak, Multipla és Kofeju csak másnap hajnalban indultak utánunk. Zoliék nálunk is korábban indultak el, de mivel lakókocsival jöttek, számukra sokkal tovább tartott az út.
Út Berlinbe
Út közben nem történt semmi említésre méltó: tankoltunk, matricát vettünk, zenét hallgattunk, néha pihentünk. Drezdánál elkövettük a szokásos hibát, azaz nem az elkerülő úton mentünk, hanem városon keresztül. Berlinben viszont a körgyűrűn tévesztettük el az irányt, de végül megérkeztünk a kiállítás helyszínére.
Az első nap
Megérkeztünk a kiállítás helyszínére, ugyanoda, ahol a TSL 2005 Berlin kiállítást is tartották. Regisztráltunk és nekiláttunk a pakolásnak. Éppen akkor érkezett meg a TLC vezérigazgatója és a tulajdonos, mindenki nagy tapssal fogadta őket. Gyorsan átfutottuk a kiállítási termeket, és kerestük a helyünket. Sajnos a helyünket teljesen belakták, így eltelt egy kis idő, mire sikerült a "betolakodó" MOC-okat összébb tologatni. A teljes helyet természetesen nem sikerült felszabadítani ezzel a módszerrel, így pótasztalokat is kellett hozunk. Végül elkezdthettük kipakolni alkotásainkat, de a végleges állapot eléréséhez meg kellett várni Multipláékat, akik később érkeztek. A TLC vezetői nagyon közvetlenek voltak, bárki szóba állhatott velük, ők is sokat kérdezgettek a kiállítóktól. A vezérigazgató nálunk is megállt egy másodpercre, talán mintha bátorítóan is nézett volna, hátha szeretnénk bemutatkozni neki, vagy kérdezni valamit, de mivel látta, hogy azt sem tudjuk, hol áll a fejünk, folytatta a nézelődést. Mire Multipláék befutottak, a vezetőség már visszavonult, így sajnos nem látták a befejezett asztalunkat. Megérkezett Zoli és Abzsu is, érdemes volt nézni a rekciójukat, hiszen ők először voltak TSL kiállításon. A nap hátralévő részében nézelődtünk, vásároltunk, beszélgettünk, majd elmentünk a kiállítók számára szervezett vacsora helyszínére, egy hangulatos étterembe. Sok finomság - főleg halételek - közül lehetett választani, de a szervezésben volt egy kis fennakadás, mivel mi már a vacsora kezdési időpontjára odaértünk, de kiderült, hogy az étteremben még csak akkor kezdtek nekikészülni a sütés-főzésnek. Este a szállodában mindenki az aznapi zsákmányban gyönyörködött.
A második nap
A második nap alaposabban meg tudtuk nézni a kiállított műveket. Hasonlóan a 2005-ös kiállításhoz, most sem egyetlen hatalmas terepsztalt építettek, hanem több kisebbet. A nézelődésen túl leginkább ismét csak vásároltunk, beszélgettünk, a látogatók kérdéseire válaszolgattunk, illetve a tombolán is kipróbáltuk szerencsénket. Zoli sokat beszélgetett a többi nagyméretű-modell építővel, Dennis Bosman-nal, Anders Gaasedal-lal. Tetszett nekik Zoli daruja, még őket is meglepte, hogy milyen nagy a modell, és hogy minden működik rajta. Multiplát egy osztrák vevője ismerte meg, egy svájci AFOL pedig órákad áradozott az építményeinkről, végül eladott Kofeju-nek egy SCOUT-ot. Nagyon nagy sikere volt Kofeju és Multipla diorámájának, különösen a működő Sikló modellt nézték meg sokan. Én arra számítottam, hogy a Combino villamost sokan megnézik majd, ehhez képest szinte senkit sem érdekelt. A félreállított IKEA áruházat bezzeg öt percenként észrevették a gyerekek, és mutogatták a szüleiknek.
A harmadik nap
A harmadik napon is a szokásos program szerint zajlottak az események (nézelődés, vásárolás, beszélgetés), de aztán elbúcsuzkodtunk, elbontottuk az asztalainkat, és hazaindultunk.
