A LEGO-sok Európa-bajnokságán Eindhovenben két magyar csapat indulhat. A hazai bajnokságra egy működő robotot kellett építeni műanyag kockákból.
Ahogy az első napot az iskolában vagy az első szégyenlős csókot, az első doboz LEGO-t sem felejti el soha az ember. De viszonylag kevesekből lesz később LEGO-bajnok. A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjai, Mezei Tamás, Kassai Dániel, Deáki Soma, Dévényi Attila, Fejér Attila és Obbágy Máté a kevesek közé tartoznak. A fiúk tavaly novemberben országos bajnokok lettek, így a csongrádi Batsányi János Gimnázium csapata mellett ők képviselhetik Magyarországot az áprilisi nyílt Európa-bajnokságon, a hollandiai Eindhovenben.
S hogy miért csak fiúk vannak a csapatban? Dani szerint ez a játék jellegéből adódik: a TECHNIC LEGO-hoz szükség van némi műszaki érdeklődésre, ez pedig inkább a fiúkra jellemző.
A magyar bajnokság két részből állt. A csapat egyik tagjának (jelen esetben Tamásnak) egy, a verseny aktuális tematikájába illeszkedő előadással kellett készülni. Az idei/tavalyi téma az óceán-, illetve környezetvédelem, amit Tamás az Északi-sark és a globális felmelegedés felől közelített meg. Aztán a hattagú csapatnak egy robotot kellet építeni, amely egy terepasztalon, stilizált óceáni körülmények között hajt végre különböző feladatokat. Például emelőkar segítségével vízre helyez egy tengeralattjárót, vagy a partra húz egy elsüllyedt hajóroncsot.
Nem érhette őket túl nagy meglepetés, hiszen előzetesen rendelkezésükre állt egy ugyanolyan készlet, mint a versenyen. Az iskolában százszor is végigcsinálhatták a versenyprogramot, az volt a fő, hogy százegyedszerre, élesben is minden tökéletesen sikerüljön.
A mechanizmus, dióhéjban: adott egy központi egység, amelyre különféle kimeneteken és bemeneteken keresztül motorok kapcsolhatók, ez az egység a robot "agya". Ezt kellett aztán felöltöztetni, többé-kevésbé robotformába önteni. A konstrukció a számítógéppel egy infravörös porton keresztül tartja a kapcsolatot. Speciális szoftver segítségével készítettek egy programot, amellyel utasításokat adhatnak a robotnak. Aztán már nem volt más hátra, mint áttölteni ezt a megépített szerkezetre, és lefuttatni, lehetőség szerint minél alacsonyabb hibaszázalékkal.
A "csomagolást" szerencsére, nem pontozták. - A mi robotunk iszonyú ronda volt szegény, viszont működött, szemben néhány szép, de használhatatlan darabbal - mondja Dani.
A verseny nyílt volt, tehát bármely magyar középiskola indíthatott volna 12-16 éves srácokból álló csapatot. Hogy mégsem volt túl sok jelentkező (tizenkét csapat vett részt a bajnokságon), talán azzal magyarázható, hogy kevés iskola engedheti meg magának a nagy értékű TECHNIC-dobozokat, amelyekkel gyakorolni érdemes. A Berzsenyi három éve, a versenytől teljesen függetlenül vásárolt egy nagyobbacska, körülbelül háromszázezer forintos készletet, tavaly ősszel pedig a fiúk rendelkezésére bocsátotta a felkészülő csomagot, és állta a nevezés költségeit, ezen felül azonban nem tudja támogatni diákjait. Pedig nagy szükség volna rá, hiszen az eindhoveni Eb-re csak a nevezési díj 500 euró. A tavalyi versenyt a FLL-el, a nemzetközi LEGO-ligával közösen rendező Fazekas Mihály Gyakorlóiskola (itt tanít egyébként a szövetség híján a magyar LEGO-sokat koordináló Beleznay Ferenc) ugyan vállalta, hogy 250-250 euróval dotálja a két magyar csapatot, de a nevezési díj másik felét, az utazás, a szállás, az étkezés költségeit saját zsebből kellene fizetniük. Hacsak nem akad egy segítő, hogy a berzsenyisek megmutathassák a világnak, mit tud a robot, ha magyar.
S hogy miért csak fiúk vannak a csapatban? Dani szerint ez a játék jellegéből adódik: a TECHNIC LEGO-hoz szükség van némi műszaki érdeklődésre, ez pedig inkább a fiúkra jellemző.
A magyar bajnokság két részből állt. A csapat egyik tagjának (jelen esetben Tamásnak) egy, a verseny aktuális tematikájába illeszkedő előadással kellett készülni. Az idei/tavalyi téma az óceán-, illetve környezetvédelem, amit Tamás az Északi-sark és a globális felmelegedés felől közelített meg. Aztán a hattagú csapatnak egy robotot kellet építeni, amely egy terepasztalon, stilizált óceáni körülmények között hajt végre különböző feladatokat. Például emelőkar segítségével vízre helyez egy tengeralattjárót, vagy a partra húz egy elsüllyedt hajóroncsot.
Nem érhette őket túl nagy meglepetés, hiszen előzetesen rendelkezésükre állt egy ugyanolyan készlet, mint a versenyen. Az iskolában százszor is végigcsinálhatták a versenyprogramot, az volt a fő, hogy százegyedszerre, élesben is minden tökéletesen sikerüljön.
A mechanizmus, dióhéjban: adott egy központi egység, amelyre különféle kimeneteken és bemeneteken keresztül motorok kapcsolhatók, ez az egység a robot "agya". Ezt kellett aztán felöltöztetni, többé-kevésbé robotformába önteni. A konstrukció a számítógéppel egy infravörös porton keresztül tartja a kapcsolatot. Speciális szoftver segítségével készítettek egy programot, amellyel utasításokat adhatnak a robotnak. Aztán már nem volt más hátra, mint áttölteni ezt a megépített szerkezetre, és lefuttatni, lehetőség szerint minél alacsonyabb hibaszázalékkal.
A "csomagolást" szerencsére, nem pontozták. - A mi robotunk iszonyú ronda volt szegény, viszont működött, szemben néhány szép, de használhatatlan darabbal - mondja Dani.
A verseny nyílt volt, tehát bármely magyar középiskola indíthatott volna 12-16 éves srácokból álló csapatot. Hogy mégsem volt túl sok jelentkező (tizenkét csapat vett részt a bajnokságon), talán azzal magyarázható, hogy kevés iskola engedheti meg magának a nagy értékű TECHNIC-dobozokat, amelyekkel gyakorolni érdemes. A Berzsenyi három éve, a versenytől teljesen függetlenül vásárolt egy nagyobbacska, körülbelül háromszázezer forintos készletet, tavaly ősszel pedig a fiúk rendelkezésére bocsátotta a felkészülő csomagot, és állta a nevezés költségeit, ezen felül azonban nem tudja támogatni diákjait. Pedig nagy szükség volna rá, hiszen az eindhoveni Eb-re csak a nevezési díj 500 euró. A tavalyi versenyt a FLL-el, a nemzetközi LEGO-ligával közösen rendező Fazekas Mihály Gyakorlóiskola (itt tanít egyébként a szövetség híján a magyar LEGO-sokat koordináló Beleznay Ferenc) ugyan vállalta, hogy 250-250 euróval dotálja a két magyar csapatot, de a nevezési díj másik felét, az utazás, a szállás, az étkezés költségeit saját zsebből kellene fizetniük. Hacsak nem akad egy segítő, hogy a berzsenyisek megmutathassák a világnak, mit tud a robot, ha magyar.
