2006. május 31., szerda

Barbie és LEGO Világa, Bratislava


A Barbie és LEGO Budapest bontása után ki sem pakoltuk a teherautóból az elcsomagolt alkotásokat, hiszen másnap indultunk Bratislavára, hogy felállítsuk alkotásainkat. Piratefan hajóját és Zoli daruját ide már nem vittük magunkkal, de Lala és Zwack mozaikjait igen. A budapesti kiállítás hibájából tanulva külön megállapodtunk a kiállítást szervező cég képviselőivel, hogy Bratislava esetében 100%, hogy lesznek asztalok, mire mi is odaérünk. Ők a budapesti bontás befejeztével rögtön indultak tovább a kamionokkal, így mire mi megérkeztünk, már félig állt a Budapesten is megismert labirintus.

Felkészülés

Mivel nem tudott mindenki részt venni a második felvonás lebonyolításában, még a budapesti kiállítás idején dokumentáltam a terepasztalt, azaz elkészítettem a terepasztal alaprajzát, jelölve rajta az egyes épületek, jelenetek elhelyezkedését. A terepasztalt mintegy életre keltő jeleneteket is külön-külön csomagoltuk, hogy ezek rekonstruálása se vegyen el sok időt. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a másik helyszínen már nem kell "gondolkozni", mindent ugyan úgy helyezünk el, mint Budapesten. Természetesen ismét minden a szokásos forgatóköny szerint zajlott, azaz semmi sem úgy alakult, ahogy előre elképzeltük.

Az építés első napja

Az első napon csak hárman utaztunk ki, Tibicsoki, Reni és jómagam. A terv az volt, hogy jó korán megérkezünk, gyorsan kipakolunk, elkezdjük a vitrin összeállítását, elrendezzük amit lehet, majd hazajövünk. A munka hátralévő részét pedig a második napon fejezzük be. Nos, mikor végre megérkeztünk a kiállítás helyszínére, az egyik kamiont még nagyban pakolták, így rögtön idővesztéssel kezdtünk. Természetesen mi is elkeztük a kirakodást, de "saját erőből", azaz kiskocsi és teherlift nélkül. Rádásul a kiállítás itt a második emeleten volt, ahol még egy "százméteres" folyosón is végig kellett menni. Emiatt nem is fordultunk sokat, mire befejezték a kamion kipakolását, így már mi is oda tudtunk állni a teherlifthez, és kiskocsit is kaptunk, úghogy már kezdtünk megkönnyebbülni, hogy minden sínen van. A kiállításszervező korábban elküldte az alaprajzot, de a tervrajz alapján kijelölt helyen asztalokat nyomát sem találtuk. Felhívtuk a kapcsolatunkat, mint kiderült, még a szállodában voltak, a reggelinél tartottak. Amig rájuk vártunk, igyekeztük kihasználni az időt, és elkezdtük összeállítani és letakarítani a vitrint. Közben megjöttek a rendezők is, sajnos csak az derült ki, hogy asztalunk aznap már biztos nem lesz, ellenben másnap reggelre 1000%, hogy lesz asztal. Emiatt az első napra ütemezett munkának csak az első felét, azaz a kipakolást tudtuk elvégezni, gyakorlatilag semmit sem építettünk. Sőt, ha lehet, még rontottunk a helyzeten, mert egy szerencsétlen mozdulat miatt a Sikló felső állomását sikerült félig leomlasztani. (Kofeju később át is építette a belső tartószerkezetet és méretre szabott kartondobozt készített a moduloknak, így a TSL 2006 Berlin alatt már nem volt gond a Sikló strapabírásával.) Kicsit csalódottan indultunk haza, ennél többre számítottunk.

Az építés második napja

Másnap csak ketten tudtunk elszabadulni, így Multiplára és rám várt a feladat, hogy gatyába rázzuk a katasztrofálisan induló kiállítást. Legnagyobb csalódottságunkra asztalunk továbbra sem volt, délre ígérték. Jobb híján elkeztük kibontani a dobozokat, és kijavítottuk azt a néhány "sérült" MOC-ot, amelyik megsínylette a szállítást. Szerencsére nem sérült meg sok építmény, de így volt mit dolgozni, mire megjöttek az asztalok. Mozaikok összerakása, damilozása: 20 perc per mozaik; Sikló felső része: 20 perc; égő háztető újraépítése: 15 perc; alpesi fogadó teteje: 15 perc; vízparti ház melletti dombocska: 30 perc. Így leírva talán nem hangzik túl vészesnek, de ha azt vesszük, ez tulajdonképpen elvesztegetett idő volt, előre mutató munkát még mindig nem sokat végeztünk. Mikor végre megjöttek az asztalok, összeállítottuk a Siklót és a Lánchidat. Budapest esetében majdnem minden nap kinézett közülünk valaki a Syma csarnokba, ebben az esetben viszont ez szóba sem jöhetett, ezért Multipla úgy döntött, hogy ezek elé is vitrint rakunk. Ez picit több munkát igényelt, és a terepasztal elé is kevesebb vitrin jutott, de nyugodtabban hagytuk ott az alkotásokat a kiállítás két hetére. Miután befejeztük a Sikló és a Lánchíd modell elhelyezését, nekiálltunk a terepasztal építésének. A Siklóhoz elhasznált vitrin-panelek miatt rövidebb lett a terepasztal, viszont sokkal több kitámaszást tudtunk beépíteni, azaz a vitrin stabilabban állt. Csak a fronton volt vitrin, oldalt és hátul fekete fal húzódott. A vitrinsort ehhez még külön hozzá is erősítettük, hogy ne lehessen egykönnyen elhúzni vagy felborítani. Mivel a kért 100 cm-es mélységű asztalok helyett csak 80 cm-es asztalokat kaptunk, ismét a fektetett fal-lapokból rögtönöztünk asztallapot, így viszont maradt a 125 cm mélységnél. Az asztal jobb oldalon viszont nem ért végig a lap, így egy "fedetlen" asztal került az árvíz alá. Emiatt persze a szántóföld/alpesi fogadó is "átalakult" az előző asztalhoz képest. Innen, azaz jobbról bal felé haladtunk az építéssel, a focipálya volt a kiindulás. Az IKEA-hoz került a kicsi McDonald's, a tündérpalota helyére a Csarnok, egy korábban üresen hagyott részre a vasútállomás, és Tibicsoki blokkjait is megvariáltuk picit. Nem csináltunk körbezárt vonatpályát, csak "töredék" szakaszokat. A strandos front-rész is átvariálódott. A terep és az épületek elrendezése után gyorsan felhordtuk a jeleneteket és a minifig-eket. A végén talán még jobb is lett az összhatása, mint a budapesti asztalé volt. Csak a tündérpalota maradt le, azt beraktuk egy Barbie matricás, hatalmas vitrinbe. Sem a Siklót, sem a vasutat nem indítottuk el, nem mertük volna otthagyni két hétre, felügyelet nélkül. A csomagolóanyagokat eldugtuk az asztal alá, majd behelyeztük az utolsó plexiüveg lapot, lezártuk a vitrint, végül készítettünk pár fényképet. Eszrevettük, hogy a nagy sietségben a tetőt pusztító tűz oltását végző kosaras daru kosarába elfelejtettük behelyezni a tűzoltót, de már nem volt se időnk se kedvünk emiatt ismét kinyitni a vitrint. Végül megnyugodva, elégedetten távoztunk, mert a kezdeti nehézségek ellenére sikerült mindent időre befejezni.

Bontás

A kiállítás utolsó napján, a zárás időpontjában azonnal nekiálltunk a bontásnak. Érdekes, hogy még jópár látogató lézengett a kiállítás helyszínén. Rekord idő alatt bepakoltunk mindent a teherautóba, majd elindultunk hazafelé.

http://www.brickshelf.com/cgi-bin/gallery.cgi?f=204576
http://www.brickshelf.com/cgi-bin/gallery.cgi?f=182158 

2006. május 27., szombat

Gyermeknapi kiállítás Kaposvárott


2006. május 26-ára a Magyar Honvédség 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezrede nyílt napot szervezett, melynek keretében a Csapat művelődési otthon kiállítótermében egy makett és LEGO kiállítás volt megtekinthető. A kiállításra egy körülbelül 6 négyzetméteres terepasztalt épített fel tszabi és GoGo, saját gyűjteményük készleteiből, illetve MOC-okból. A terepasztal egy mozgalmas várost ábrázolt, amiben természetesen vonatok is közlekedtek. Tszabi adta a 12V-os, GoGo pedig a 9V-os vonatokat. A város főleg gyári készletekből állt, illetve egy kevés hozzáadot MOC-ot is tartalmazott. A nyílt nap remekül sikerült, körülbelül ezren látták a terepasztalt, nagy sikert aratott mind a kicsik mind a felnőttek körében.