A Világgazdaság és az UNIQA Biztosító Zrt. sorozatában ezúttal az idén 60 esztendős Sebő Ferenc mesél Eszéki Erzsébetnek egy régi színes metszetről, amely Budát ábrázolja. Sebő Ferenc építésznek tanult, részt vett ásatásokon, mindezek tudatában is káprázatos a látvány, amely a lakásában fogadja az interjúvolót: a népszerű zenész, remek versek megzenésítője és kitűnő előadója sok ezer LEGO-elemből megépítette a régi budai vár kicsinyített, hű mását.
"Sokat foglalkoztam a budai vár történetével, így ez a szép régi metszet a rajta lévő információk miatt is sokat jelent nekem. 1572-ben megjelent egy könyv, Georg Braun kölni kanonok és a rézmetszőkiadó, Franz Hogenberg hatkötetes, városképeket bemutató német munkája, annak első kötetében szerepel a Buda nyugatról című metszet, amely ismeretlen német mester színezett rézkarca.
A régi budai vár azért kezdett izgatni, mert már nem létezik. Egykor a magyar államiság szimbóluma volt, amíg fennállt, s még inkább azzá vált, amikor elpusztult.
Amikor a II. világháborúban szétbombázták az újkori budai várat, a régészeknek egyedülálló lehetőségük nyílt arra, hogy feltárják a múlt emlékeit a tátongó romok között. Gerevich László régész és Gerő László építész vezetésével hihetetlen teljesítményt vittek végbe, mert egyszerre ástak és rekonstruáltak. Előkerültek az újkori szint alatt eltemetett középkori udvarok és alagsorok, amelyekből helyreállítottak mindent, amit csak lehetett.
Ezen az 1572-ből való metszeten jól látszik a királyi palota és a polgárváros elkülönülése. A kettőt szárazárok választja el egymástól. A hatalom nemcsak védte magát, hanem egyre jobban terjeszkedett a város területeinek rovására. Ezen a képen még a török háborúk előttről való régi, négyszögletes, magyar bástyák láthatók, még hiányzanak a ma látható körbástyák, amelyek a török kor hagyatékai, na és persze a keleties külsőt kölcsönző karcsú minaretek.
De látható például a domonkostemplom tornya, amely ma csonkán áll Hilton hotel részeként. A Mátyás-templom két tornyából a kisebb még nem készült el, azt később nem is építették vissza. Itt még fölfedezhetők olyan templomok, amelyek mára eltűntek.
Például a Szent Zsigmond királyi kápolna, amelynek csak az alaprajza látszik a mai Szent György téren és a mai Várszínház elődje, a ferencesek Szent János-temploma.
A régi Szent György tér egygyel beljebb volt, a Mátyás kút előtti területen. Hatalmas hip-podrom volt, ahol vásárok, kivégzések, lovagi tornák zajlottak. Ezt délről Zsigmond Friss palotája határolta.
Jól látszik a metszeten, hogy a palotát több párhuzamos fal keretezte. Ezeket kortinafalak kötötték össze mindkét oldalon, így a párhuzamosan futó falak között rekeszek, szorítók voltak. Így ha az ellenség átjutott a külső falon, a vár védői mindenhonnan tudták őket lőni, csapdába kerültek.
Az egész falat végigrakták fából ácsolt gyilokjáróval, amely végigfutott az egész vár mentén. Nemcsak az őrség vette hasznát, kellemes, szellős hely lévén állítólag Mátyás is szívesen költötte el ott a vacsoráját, sőt arról is van adat, hogy egyes szakaszokon a könyvfestők műhelyeit helyezték el.
A Duna felőli oldalon ma is látható a falrendszer vízpartig nyúló része, amelynek a vízhordás biztonsága miatt volt különös jelentősége. A rajzoló azt akarta, hogy ez a palota mögé eső fontos motívum is látható legyen, ezért egyszerűen kifordította a vár déli részei elé.
Az előtérben, a királyi kertek mellett négy oszlop jelzi a híres aula marmorea márványcsarnokának helyét. Erről a kerti létesítményről több forrás is megemlíti, hogy négy oszlopa hatalmas lanternákat tartott. Az oszlopok egyik darabja a Dózsa György tér déli szegletében van felállítva.
Fennmaradt egy alaprajz, valójában kémjelentés, amit egy olasz hadmérnök, Marsigli gróf készített a törökök foglyaként a budai várban. Ennek köszönhetően maradtak meg a török kori elnevezések. Ilyenek, mint Koldus kapu, Lihegő kapu tornya, Kászim pasa bástya, Karakas pasa tornya, Savanyúleves bástya stb.
A polgárváros körüli fal későn létesült. Ez az elkerített rész, Buda városa, jogilag önálló egység volt, amelyet önkormányzat vezetett. Előfordult, hogy egy ilyen önálló jogú városba maga a király se léphetett be engedély nélkül. Nehéz ma elképzelni ezt az érdekes jogi berendezkedést, amelyben ilyen erős helyi jogok léteznek. Igaz, nálunk a polgárság későn fejlődött ki, s azok is általában németek voltak. A Mátyás-templom például a budai németek plébániatemploma volt.
A kép bal oldalán látható Magdolna-templom volt a magyarok plébániája, melyet a háború után sajnálatos módon és teljesen indokolatlanul lebontottak.
A kép jobb oldalán lévő királyi palotából sok épületrész azonosítható.
Ott van például a fiatornyokkal és a sisakján koronával díszített István torony. A tövében áll a kincstár épülete a saroktoronynyal, ennek az alsó szintje ma is megvan.
Emellett balra látható az a négy nagy boltív is, amelyek Mátyás függőkertjét tartották a Budapesti Történeti Múzeumba vezető déli nagy lépcső mellett. A kékre festett tetejű építményben lehetett a trónterem, onnan nyúlik észak felé az Anjou-kori szárny, mely a Mátyás által reneszánsz stílusban átépített nagy udvart nyugatról határolja.
A következő, Zsigmond-féle nagy udvaron látható a Friss palota tömbje, mellette a Mátyás által megkezdett, de soha be nem fejezett nagy reneszánsz palota, nyugatról a Zsigmond király építette hírhedett Csonka torony zárja a teret, amelynek ma csak az alaprajza látható az Oroszlános kapu előtt. Börtön volt benne, amelyben magyarok és törökök is raboskodtak.
De azt fontos tudni, hogy Buda 1572-ben már nem így nézett ki, ahogy ez a metszet mutatja. A törökök 1572-ben már sok mindent átformáltak. A templomokat „megtisztították” (összetörték a szobrokat, lemeszelték az ábrázolásokat), az új dzsámik minaretjei pedig egykettőre keleties kontúrt adtak a városnak. A német mester egy 1541-es állapotot rögzítő fametszetből indult ki, amely ugyan hatalmas méretű, mégis jócskán összenyomva („tömörítve”) szerepel rajta a palota. Az a kép (E. Schön metszete) ugyanis ostromot ábrázolt, is inkább a harcok visszaadása volt a lényeg, nem a palotáé. Egyszer eljátszottam ezzel a képpel számítógépen. Horizontálisan megnyújtva egész valószerű képet kaptam a palotáról...
Hát, ezért szeretem nézegetni ezt a rajzot, megelevenedik a budai vár egész története."
A régi budai vár azért kezdett izgatni, mert már nem létezik. Egykor a magyar államiság szimbóluma volt, amíg fennállt, s még inkább azzá vált, amikor elpusztult.
Amikor a II. világháborúban szétbombázták az újkori budai várat, a régészeknek egyedülálló lehetőségük nyílt arra, hogy feltárják a múlt emlékeit a tátongó romok között. Gerevich László régész és Gerő László építész vezetésével hihetetlen teljesítményt vittek végbe, mert egyszerre ástak és rekonstruáltak. Előkerültek az újkori szint alatt eltemetett középkori udvarok és alagsorok, amelyekből helyreállítottak mindent, amit csak lehetett.
Ezen az 1572-ből való metszeten jól látszik a királyi palota és a polgárváros elkülönülése. A kettőt szárazárok választja el egymástól. A hatalom nemcsak védte magát, hanem egyre jobban terjeszkedett a város területeinek rovására. Ezen a képen még a török háborúk előttről való régi, négyszögletes, magyar bástyák láthatók, még hiányzanak a ma látható körbástyák, amelyek a török kor hagyatékai, na és persze a keleties külsőt kölcsönző karcsú minaretek.
De látható például a domonkostemplom tornya, amely ma csonkán áll Hilton hotel részeként. A Mátyás-templom két tornyából a kisebb még nem készült el, azt később nem is építették vissza. Itt még fölfedezhetők olyan templomok, amelyek mára eltűntek.
Például a Szent Zsigmond királyi kápolna, amelynek csak az alaprajza látszik a mai Szent György téren és a mai Várszínház elődje, a ferencesek Szent János-temploma.
A régi Szent György tér egygyel beljebb volt, a Mátyás kút előtti területen. Hatalmas hip-podrom volt, ahol vásárok, kivégzések, lovagi tornák zajlottak. Ezt délről Zsigmond Friss palotája határolta.
Jól látszik a metszeten, hogy a palotát több párhuzamos fal keretezte. Ezeket kortinafalak kötötték össze mindkét oldalon, így a párhuzamosan futó falak között rekeszek, szorítók voltak. Így ha az ellenség átjutott a külső falon, a vár védői mindenhonnan tudták őket lőni, csapdába kerültek.
Az egész falat végigrakták fából ácsolt gyilokjáróval, amely végigfutott az egész vár mentén. Nemcsak az őrség vette hasznát, kellemes, szellős hely lévén állítólag Mátyás is szívesen költötte el ott a vacsoráját, sőt arról is van adat, hogy egyes szakaszokon a könyvfestők műhelyeit helyezték el.
A Duna felőli oldalon ma is látható a falrendszer vízpartig nyúló része, amelynek a vízhordás biztonsága miatt volt különös jelentősége. A rajzoló azt akarta, hogy ez a palota mögé eső fontos motívum is látható legyen, ezért egyszerűen kifordította a vár déli részei elé.
Az előtérben, a királyi kertek mellett négy oszlop jelzi a híres aula marmorea márványcsarnokának helyét. Erről a kerti létesítményről több forrás is megemlíti, hogy négy oszlopa hatalmas lanternákat tartott. Az oszlopok egyik darabja a Dózsa György tér déli szegletében van felállítva.
Fennmaradt egy alaprajz, valójában kémjelentés, amit egy olasz hadmérnök, Marsigli gróf készített a törökök foglyaként a budai várban. Ennek köszönhetően maradtak meg a török kori elnevezések. Ilyenek, mint Koldus kapu, Lihegő kapu tornya, Kászim pasa bástya, Karakas pasa tornya, Savanyúleves bástya stb.
A polgárváros körüli fal későn létesült. Ez az elkerített rész, Buda városa, jogilag önálló egység volt, amelyet önkormányzat vezetett. Előfordult, hogy egy ilyen önálló jogú városba maga a király se léphetett be engedély nélkül. Nehéz ma elképzelni ezt az érdekes jogi berendezkedést, amelyben ilyen erős helyi jogok léteznek. Igaz, nálunk a polgárság későn fejlődött ki, s azok is általában németek voltak. A Mátyás-templom például a budai németek plébániatemploma volt.
A kép bal oldalán látható Magdolna-templom volt a magyarok plébániája, melyet a háború után sajnálatos módon és teljesen indokolatlanul lebontottak.
A kép jobb oldalán lévő királyi palotából sok épületrész azonosítható.
Ott van például a fiatornyokkal és a sisakján koronával díszített István torony. A tövében áll a kincstár épülete a saroktoronynyal, ennek az alsó szintje ma is megvan.
Emellett balra látható az a négy nagy boltív is, amelyek Mátyás függőkertjét tartották a Budapesti Történeti Múzeumba vezető déli nagy lépcső mellett. A kékre festett tetejű építményben lehetett a trónterem, onnan nyúlik észak felé az Anjou-kori szárny, mely a Mátyás által reneszánsz stílusban átépített nagy udvart nyugatról határolja.
A következő, Zsigmond-féle nagy udvaron látható a Friss palota tömbje, mellette a Mátyás által megkezdett, de soha be nem fejezett nagy reneszánsz palota, nyugatról a Zsigmond király építette hírhedett Csonka torony zárja a teret, amelynek ma csak az alaprajza látható az Oroszlános kapu előtt. Börtön volt benne, amelyben magyarok és törökök is raboskodtak.
De azt fontos tudni, hogy Buda 1572-ben már nem így nézett ki, ahogy ez a metszet mutatja. A törökök 1572-ben már sok mindent átformáltak. A templomokat „megtisztították” (összetörték a szobrokat, lemeszelték az ábrázolásokat), az új dzsámik minaretjei pedig egykettőre keleties kontúrt adtak a városnak. A német mester egy 1541-es állapotot rögzítő fametszetből indult ki, amely ugyan hatalmas méretű, mégis jócskán összenyomva („tömörítve”) szerepel rajta a palota. Az a kép (E. Schön metszete) ugyanis ostromot ábrázolt, is inkább a harcok visszaadása volt a lényeg, nem a palotáé. Egyszer eljátszottam ezzel a képpel számítógépen. Horizontálisan megnyújtva egész valószerű képet kaptam a palotáról...
Hát, ezért szeretem nézegetni ezt a rajzot, megelevenedik a budai vár egész története."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése