Billund, LEGO-ország fővárosa kis település Dánia középnyugati részén. Az öt-hatezer lakosú városkának saját repülőtere van, ahol három olyan gép is található, amelyen ott díszeleg a jól ismert négy betű: LEGO. Ezek a vállalat saját repülőgépei, amelyekre bizony szükség is van, hiszen csak a központ található itt Dániában, több LEGO-üzem külföldön működik. Ezek a gyárak együttesen több mint egymillió LEGO-elemet állítanak elő – óránként.
De mikor és hogyan lett a LEGO ilyen nagy és híres?
A szegény ács műhelyétől a játékok játékáig
A történet több mint ötven éve kezdődött Billundban, 1932-ben a helyi ács, Ole Kirk Christiansen már alig-alig kapott munkát, mert az embereknek a gazdasági bajok miatt egyre kevesebb pénzük volt új házat építtetni, vagy a régi tetőt megjavítani. A négygyerekes ácsnak ki kellett valamit találnia, hogy mégis megéljen. Elkezdett hát fajátékokat gyártani: pénzért ugyan ezeket sem tudta eladni, de az emberek cserébe ennivalót adtak értük – így azután a család valahogy átvészelte a nehéz időket. 1947-ben pedig, amikor már egyre több országban kezdtek műanyagból gyártani használati tárgyakat, ők is elhatározták: a fajátékok mellett megpróbálkoznak műanyag autókkal, házikókkal, babákkal. És közben folyton azon törték a fejüket, hogyan lehetne valami igazán új, izgalmas játékot csinálni. És egyszer csak rájöttek, hogy az ötlet már évezredek óta megvan! Hiszen a gyerekek mindig is szerettek kö- vagy fadarabokkal, kockákkal építkezni. Most már csak azt kellett megoldani, hogy a kockák ne essenek szét, összekapcsolhatók legyenek.
1949-ben már a gyerekek kezébe is került a mai LEGO őse, „AUTOMATIKUS ÖSSZERAKÓJÁTÉK” néven. Olyan sikere lett, hogy csakhamar sorra megszülettek a hosszabb-rövidebb, tömzsi és karcsú hasábok, alaplapok, kerekek, emberalakok és a többiek – rajtuk a jellegzetes kis lyukakkal és csapocskákkal az összeerősítéshez. Kikísérletezték a jól formálható, ám mégis nagyon erős alapanyagot s hozzá az élénk, kedves LEGO-színeket.
S hogy honnan ered a LEGO elnevezés? A „keresztapa” maga Ole Kirk Christiansen, akinek ez volt a jelmondata: „A gyerekeknek csak a legjobb az elég jó!” Dánul pedig a „jól játszani” így szól: „leg godt”. Ebből lett tehát az összerakható játék neve.
Hogy a névben benne rejlik a jó játék, az persze még kevés. Nézzünk be a gyárba: hogyan csinálják?
Billundban kétszáz-néhny gépbe csővezetéken ömlik a piros-sárga-zöld-kék-szürke-fekete „műanyag kavics”, az alapanyag. Először felmelegítik (kb. 230 °C-ra), s azután már folyékony állapotban fecskendezik nagy nyomással a különböző formákba. Néhány másodperc alatt egész rakás LEGO-elem készül, legyen az akár egyszerű kocka, kerítés vagy éppen kerék. Az alapanyag kiváló minősége és a szigorúan ellenőrzött gyártási folyamat adja az elemek különleges tulajdonságait: a finom tapintású kockák szilárdak, ütés- és kopásállók, és igen pontos méretűek.
Még a harapásnak, nyálnak is ellen kell állniuk: nincs ebben semmi különös, hiszen a legkisebbek bizony szájukba is veszik, megharapdálják a DUPLO-elemeket…
A LEGO szakemberei tisztában vannak azzal is, hogy a gyerekek tudják a legjobban, mivel lehet igazán jól játszani. Ezért – bár a LEGO-gyárakban természetesen felnőttek dolgoznak – az új készletek végső kialakításába, „vizsgáztatásába” bevonják a gyerekeket is.
Legoland
Ez a neve annak a kis birodalomnak, ahol azután a saját szememmel láthattam: LEGO-ból valóban mindent fel lehet építeni! Egy tágas park különböző részein jellegzetes dán, illetve külföldi épületek, városrészletek állnak, mindi, mind pontos, hű másai az eredetinek – persze „gyerekméretben”. Külön munkacsoport szemeli ki a közismert, szép épületet, utcarészletet, teret, majd gondosan készített rajzok, fényképek alapján megtervezik a kicsinyített modellt, azt, hogy hogyan lehet LEGO-elemekből a legpontosabban másolatot készíteni. Nem könnyű a dolguk, hiszen a korhű tárgyakat, járműveket, de még az embereket is LEGO-ból kell összeügyeskedniük, s ráadásul nem használhatnak különleges, erre a célra egyedien gyártott elemeket, csakis azokat, amelyek a bolti készletekben is megtalálhatók. Sok-sok türelem, fantázia, találékonyság és persze rengeteg idő kell ahhoz, amíg több millió elemből felépül a meseváros egy újabb részlete.
BÁN LÁSZLÓ - Búvár évkönyv, 1985
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése